Ezzel kapcsolatban három aggályomat fejteném ki:
Először is, a nyilatkozat alapján magától értetődőnek veszik, hogy a felülvizsgálat jelentős átdolgozáshoz vezet majd, pedig az efféle átdolgozásokból az elmúlt 30 évben sajnos túl sok volt. A nyilatkozattal kapcsolatban feltehető kérdés, hogy valóban szükségünk van-e egy új tantervre még mielőtt meghallgatták volna a szakértők a meglévő mellett és ellene szóló érveit?
Másodszor a csábító „modern”, „innovatív” és „inkluzív” szavak általában azt az alig rejtett szándékot jelölik, hogy valamit eltávolítsanak a fennálló gyakorlatból. Például nem lenne-e „modern” a történelmet és a földrajzot egy új, kortárs témákkal foglalkozó „társadalomismeret” elnevezésű tantárgyba olvasztani, vagy végleg eltávolítani egyes Shakespeare-darabok 14 éves korig történő tanulmányozását, amelyet évekkel ezelőtt az Angol Tanítók Nemzeti Szövetségének elnöke „borzasztóan unalmasnak” nevezett?
Harmadszor pedig megnyugodhatunk-e azzal kapcsolatban, hogy az érintett szakértők között olyanok is részt vesznek majd a tanterv felülvizsgálatában, akik segítettek az előző kormánynak kialakítani a „lexikális ismeretekben” bővelkedő tantervet, amelyre a nyilatkozat alapján az új kormány építeni kíván? Ennek következtében ugyanis az új tanterv valódi vitából bontakozhatna ki, és nem csupán a kormányközeli oktatási klikk álláspontját prezentálná.
Kijelenthető, hogy országunkban az iskolai oktatás jelenleg válságos helyzetben van.
A korábbi konzervatív kormányok alatt történtek ugyan pozitív irányú változások az állami tanterv és a képesítések fejlesztése terén. Ennek ellenére mégis engedték, hogy az oktatás az alapvető céljától – a tudás átadásától – eltávolodjon más területekre. Előtérbe került többek között a szociális és érzelmi tanulás, párkapcsolati oktatás, valamint a kortárs kérdésekbe való, korántsem értékítélet-mentes beilleszkedés. Éppen ezért az új felülvizsgálati testületnek nagyon alaposan meg kell vizsgálnia a különböző edukációs irányok előnyeit és hátrányait.